16.Kékpántlika EGIS Nagydíj 2023.

Őrületes szervezés előzi meg minden évben a Kékpántlika versenyt, de szerencsére olyan összetartó szülői közösség lüktet a PÖFF-ben, hogy semmi sem akadály. Szombaton sok versenyzőnk a Fehér Szalagon melegített be a vasárnapi Kékpántlikára, és ahogy partot értek, rohantak is Fövenyesre, hogy átvitorlázzanak Füredre, a #Kékszalag Port – ba.

 

15 hajóval, 31 gyerkőccel és egy idős spániellel indultunk útnak. A szülői gárda ez idő alatt átszállította Füredre a ponyvákat, sólyakocsikat, és a gyerekek táskáit. Volt platós kis teherautó, dobozos busz, de legfőképp sok-sok szorgos kéz. A tavalyi Kékpántlika győztes Illinger tesók szinte beestek az utolsó pillanatban, futva közelítették meg a többiek által felszerelt és a sólyára készített hajójukat.

Már sötétedett mire átértünk, volt néhány késleltető esemény. Illés és Benedek a Cső után lecápáztak a Twincattel, megküzdöttünk a visszaállítással. Ricsi 2.4-ese kicsit lemaradt a katamaránok után, de egy segítő vontával felzárkóztattuk. Természetesen a Nacra15-ösök értek Füredre elsőnek.

A másnapi verseny előtt Füreden találkoztunk, szerelés, megbeszélés, és Hopp, indulás előtt fél órával jutott Árpi eszébe, hogy a pántlikák Fövenyesen maradtak! Farki Apukája, Tomi, tudta, hogy minden perc számít, és rekordidőt döntött a Füred-Fövenyes távon. A pántlikákat feltűzve, az erős széltől felpörögve rajzott ki a csapat. Sajnos végül csak 14 hajónk indult, mert egy versenyzőnk lebetegedett-ő jövőre bepótolja! Bár a Kékpántlika túraverseny, az idei pályát izgatottan vártuk. Elég nagy volt a nyüzsi, a sok kis opés hangya közt száguldó katamaránok egész viccesen néztek ki, néha aggódtunk, nehogy ütközés legyen, de szerencsére mindenki figyelt egymásra. A jó kis északi hozta a szokásos formáját, nem unatkozott senki a vízen.

A rajt utáni 3 perc pont arra volt elég, hogy az első pályajelhez eljussanak a katamaránok, pedig minden ujj és idegszál a gennaker felhúzására összpontosított, de sajnos az idő túl kevésnek bizonyult, a pálya pedig bosszantóan rövidnek. A nemzetközi versenyeken 45 perces futamokhoz szokott Nacra15 versenyzőink értetlenül álltak a 7 perces futam előtt, még jó, hogy lett egy második is, így legalább 15-20 perces vitorlázásból állhasson a verseny. Hogy ennek a sportértéke mi volt, azon már filozofáljon magában mindenki, nálunk nagy volt az összhang a bosszankodásban – Shakespeare-t idézve: „Sok hűhó semmiért!” A mogorva időjárás keresztbe húzta az eredeti tervünket, nem tudtunk visszavitorlázni Fövenyesre, csak 4 Nacra-val, mert az egyiknek eltört a kormányösszekötő rúdja, így Füreden maradt a többi hajóval. Ettől az időponttól kezdődött a ‘végtelen történet’- 11 hajóból árboc ki, és utánfutós szállításra felkészítés. Jöttek-mentek a felpakolt szerelvények a 71-esen. Azt hittük, sosem lesz vége.

Közben elmentünk a díjkiosztóra is, nem mindenkinek volt ideje kiglancolnia magát. Örültünk, hogy az Illinger tesók megvédték tavalyi címüket, és az ezüstérmet is elhozták Sámsonék. Ricsi 2.4-ben magányosan versenyzett, és megérdemelten kapott egy szép érmet ő is, természetesen pöffös ovációval fűszerezve. A díjkiosztó után pasta party, majd folytatódott a hajók szállítása Fövenyesre, és az éjszakába nyúló szerelés.

Mindez 15-20 perces vitorlázásért – ez reméljük, hogy jövőre nem így lesz. Örülnénk, ha újra a nagy túra pályán vitorlázhatnának a srácok, ebben nagy volt az egyetértés a parton a Nacra15 osztály versenyzőinél. Csapatainkra nagyon büszkék vagyunk, hiszen két ovis is végig vitorlázta a versenyt a közel 25 csomós pöffökkel tűzdelt északiban. Szuper cukik és ügyesek voltatok, Benedek és Zénó! Minden csapatnak jár a dicséret! Reméljük, jövőre jó nagy pályát kapunk, hogy a sok lelkes kisgyerek jó sokat vitorlázhasson! ?: Hortobágyi Gábor